Hozzád emelem az én lelkemet, Uram, mert kik téged várnak, meg nem szégyenülnek. (ÉE 501)
vagy
Hozzád emelem szómat, Istenem! Téged vár a lelkem, hogy oltalmat nyerjen: Jöjj el, édes Üdvözítőnk!
Mutasd meg magad, a te utadat, irgalmad bősége vigyen üdvösségre: Jöjj el, édes Üdvözítőnk! (ÉE 3/1-2)
Ima:
Advent van, Úrjövet, a Kegyelem, a Megváltó eljövetele: Isten ingyenes ajándéka, melyet nem lehet kiérdemelni. Ez a Szent Idő arra szólít fel bennünket, hogy bűnbánatot tartsunk, Istent keressük: megtérjünk.
Hozzá emeljük lelkünket, és a zsoltárossal kérjük: a te utaidat, Uram, mutasd meg nekem, ösvényeidre taníts meg engem!
Hogy Isten irgalmára méltók lehessünk, szálljunk magunkba, bocsássunk meg mi is egymásnak!
(A hívek meghintése szenteltvízzel)
Ének:
Ó, jöjj, ó, jöjj Üdvözítő!
Beteljesült már az idő.
Törd át az ég zárt ajtaját,
vár a világ sóvárgva rád!
Ima:
Az Ószövetség ígéreteinek beteljesedése reményt ad, hogy az Úr ismét eljön az idő végén. "Emeljétek fel fejeteket, mert íme, elközelgett e ti megváltástok!"
(Az oltár gyertyájáról meggyújtjuk az adventi koszorú első gyertyáját és közben énekeljük:)
Rorate coeli desuper et nubes pluant iustum.
Jöjj el, Urunk, áldott Üdvözítőnk és segítsd árva néped!
Advent 2. vasárnap
Ének:
Sion népe! Íme, jő az Úr a népek váltságára; s hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére!
vagy
Ó bezárult Édenünk, rosszra fordult kezdetünk! Megtaláltuk a halált, üdvünk kincse zárra zárt.
Fel-felnyögött bár imánk: "Égi harmat, hullj miránk!" De bilincsben a kezek, mert a lélek vétkezett! (SzVU 3/1-2)
Ima:
A második adventi vasárnap a várakozó Egyház vasárnapja.
Isten népének, nekünk kiált a próféta: Jön az Úr, a Népek Megváltója.
Dicsőséges hangja maga lesz az Ige.
Hogy Isten irgalmára méltók lehessünk, szálljunk magunkba, bocsássunk meg mi is egymásnak!
(A hívek meghintése szenteltvízzel)
Ének:
Megnyílt az ég harmatozva, Megváltónkat, hogy lehozza.
Ég felhői nyíljatok szét, hozva Jákob fejedelmét!
Ima:
"Jákob Fejedelme" maga Krisztus, mert Isten megígérte, Jákob "házából", Jákob családjából származik majd az Újszövetség Királya.
(Az oltár gyertyájáról meggyújtjuk az adventi koszorú második gyertyáját és közben énekeljük:)
Rorate coeli desuper et nubes pluant iustum.
Jöjj el, Urunk, áldott Üdvözítőnk és segítsd árva néped!
Advent 3. vasárnap
Ének:
Örvendjetek mindig az Úrban, ismét mondom örvendjetek, mert az Úr immár közel van hozzánk!
vagy
Téged vár a népek lelki sötétsége, Isten: Nincs, ki nékünk harcainkban segítene itt lenn. Ha szentséges arcod ragyog vándorútunk végén: megnyugosznak egymás mellett a nemzetek békén.
A sötétség tévedését, Uram, oszlasd széjjel, s töltsd be lelkünk Szentegyházad igaz igéjével. Légy a népnek fényessége, hogy egy úton járjon és a kétség útvesztőin mégis Rád találjon. (SzVU 4/1-2)
Ima:
A harmadik adventi vasárnap az örvendezés vasárnapja. Örömünk forrása: "az Úr immár közel van hozzánk."
Az Úr közelségének öröme óvja meg a keresztényt a mindennapok gondjaiban, sok nehézségében az Úr második eljöveteléig
Hogy Isten irgalmára méltók lehessünk, szálljunk magunkba, bocsássunk meg mi is egymásnak!
(A hívek meghintése szenteltvízzel)
Ének:
Föld, virulj ki völgyön-halmon, viruló zöld hadd fakadjon;
Nyílj ki földnek szép Virága: Dávid házának Királya!
Ima:
Megesküdött az Úr Dávidnak: "véredből való utódot ültetek trónodra" - olvassuk a 131. zsoltárban. A Dávidnak szóló ígéret teljesedését hirdeti Gábriel angyal Szűz Máriának: "Nagy lesz Ő, a Magasságbelinek Fia, és az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralmának nem lesz vége." Születésével a kegyelmi élet kivirágzik.
(Az oltár gyertyájáról meggyújtjuk az adventi koszorú harmadik gyertyáját és közben énekeljük:)
Rorate coeli desuper et nubes pluant iustum.
Jöjj el, Urunk, áldott Üdvözítőnk és segítsd árva néped!
Advent 4. vasárnap
Ének:
Harmatozzatok egek onnan felülről és a felhők esdjék az Igazat!
Nyíljék meg immár a föld s teremje az Üdvözítőt!
vagy
Harmatozzatok égi magasok! Téged vár epedve a halandók lelke. Jöjj el, édes Üdvözítőnk!
Mert az emberek ott tévelygenek, hol te égi fényed útján nem vezérled őket, édes Üdvözítőnk! (SzVU 2/1-2)
Ima:
A negyedik adventi vasárnap a bizonyosság vasárnapja. Itt áll az Úr lelkünk küszöbén.
A Megváltó istensége felülről, az Úrtól jön; Krisztus embersége pedig valóságos emberség:
Ádámtól évezredeken át várt a föld, hogy Máriában megnyíljon és megteremje az Üdvözítőt.
Hogy fogadására készen álljunk, és Isten irgalmára méltók lehessünk, szálljunk magunkba, bocsássunk meg mi is egymásnak!
(A hívek meghintése szenteltvízzel)
Ének:
Ó, fényes Nap, ó, szép Csillag, téged vágyunk mi látni csak:
Kelj fel Napunk, fényességed űzze el a sötétséget!
Ima:
Krisztus a Hajnalcsillag, a mi felkelő Napunk, aki fényt és meleget hoz a szívekbe.
(Az oltár gyertyájáról meggyújtjuk az adventi koszorú negyedik gyertyáját és közben énekeljük:)
Rorate coeli desuper et nubes pluant iustum.
Jöjj el, Urunk, áldott Üdvözítőnk és segítsd árva néped!